3#Emlékek

                                         És.....itt a 3. rész. jó olvasást!

                                                                                                                            Eszti

Fél órát kellett sétálni de kifejezetten megérte mert a hely ahol a bált tartották olyan volt mint egy palota. A séta közben végig Marcival beszélgettem és ahogy láttam Krisztiék is elvoltak.
-Gyönyörű ez a hely- mondtam el vagy tizedszer.
-Tényleg az.-mosolyodott el a mellettem álló srác.
Londonról faggattam, az iskolájáról, hogy milyen az élet Londonban. Minden érdekelt ami mondott. Persze mikor megtudtam hogy utazunk az összes könyvet végigolvastam amit csak találtam, de ő úgy mesélt hogy éreztem minden egyes szavában azt a szeretetet és lelkesedést a város iránt amit egy könyv sem tud visszaadni.
-Untatlak, mi?-fordult felém szomorkás mosollyal az arcán.
-Dehogy! Aranyos ahogy szereted Londont. Mesélj még!-értem.
-Lesz majd idő arra...-kacsintott felém.
-Oké!-lépett  ekkor Szabi közénk.-Bocs hogy megzavarlak az enyelgésben de itt vagyunk.-mutatott a "palotára" majd visszaszökkent Kriszti mellé.A meghívókkal könnyedén bejutottunk. Bent már javában táncoltak.
-Táncolunk?-kérte fel Kriszti (???)Szabit.
-Kösz nem-indult a büféasztal felé.
-Öcsi, téged ér a megtiszteltetés hogy kedvenc nővéreddel táncolj.-szólt Marcinak, majd a választ meg sem várva elrángatta öccsét mellőlem. Mosolyogva néztem ahogy eltűnnek a táncolók közt. Bár tudnék táncolni....
-Luca! -szólt mögöttem Szabi.-Nem táncolsz?- kérdezte kajával a kezében.
-Nem tudok...-sütöttem le a szemem.
-Tudsz! Csak félsz!-vágta a fejemhez.-Emlékszem hetedikben imádtál táncolni, azt mondtad ez lesz az élteted aztán...
-Nem!-vágtam közbe -Ne! Mond! Ki!-mélyebben kezdtem levegőt venni, és remegtem.
-Miért ??
-Mert...-éreztem ahogy a könny a szememet marja-Utállak!-kiáltottam idegesen majd a női mosdó felé vettem az  irányt.
Fájt a mellkasom akárhányszor arra az utolsó fellépésemre gondolok. Egészen addig a napig szöges ellentéte voltam mostani önmagamnak. Sok "barátom" volt és rossz jegyeim. Azon az estén szólót táncoltam volna mivel a tanárom szerint nagyon tehetséges voltam. Az egész suli ott volt. A "barátaim" féltékenyek lettek ezért a színpadra vizet locsoltak. Elkezdtem táncolni, de megcsúsztam és aztán minden sötét lett. A kórházban keltem fel. Agyrázkódásom lett és a jobb térdem felcsúszott, a bal bokám meg eltört. 3 hónapig otthon tanultam, mert nem mertem iskolába menni. Azalatt az idő alatt Szabi Hozta a házit és mesélt a suliban történtekről. Nem hazudhatok, az első szerelmem ez alatt a 3 otthon töltött idő alatt belezúgtam Szabiba.Ugyanolyan menő volt, együtt jártunk haza és a szüleink szerint "tök aranyosak voltunk együtt".A táncos és a focista. Miután újra suliba kellett mennem minden más volt. Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna de mindenki furcsán méregetett, az osztályban csúfoltak és nevettek rajtam.Szabi volt az utolsó esélyem de ő a népszerűséget választotta helyettem. Nem volt más választásom mint hogy a tanulásba menekültem a valóságbólés senkit nem engedtem közeledni..Valamikor ekkor utálhattam meg Szaszát.....
-Lu jól vagy?-robogott be a lánymosdóba Kriszti.
-Nem...-kezdtem el megint sírni mert túl sok volt nekem.
-Sírj csak amíg jólesik-ölelt át.
Fél óra múlva lassacskán abbahagytam a sírást.
-Szedjük össze a fiúkat és menjünk haza.-sóhajtott.
-Ne!Csak innen menjünk!Mondjuk valami bulihelyre-magam is meglepődtem a kérésemen.
-Biztos?-nézet rám aggódva.
-Igen!-bólintottam magabiztosan.
-Ismerek egy tök jó helyet és nincs messze innen.-lelkesedett.
A női mosdó mellett Marci és Szabi várakoztak.
-Fiúk, menjünk bulizni!-vigyorgott rájuk Kriszti.
-Hogy vetted rá Törpillát?-hajolt Szabi Krisz-hez.
-Az ő ötlete volt.-mosolygott rám.
-Felejteni akarok-vigyorodtam el a srác értetlen fejét látva.-Rám fér.
Mosolyogva belekaroltam Marciba és elindultunk az utcán.
Krisztiék mögöttünk jöttek.
-Miért pont Törpilla?-kérdezte a mellettem álló srác.
-Ezt tőle kérdezd.-mutattam mögém nevetve.
-Az még ráér. Most meséld el miért, és kit kell kinyírnom?
Hátranéztem mert éreztem hogy néz. A szeme kutatóan meredt rám.
-Már nem érdekes...El fogom felejteni!-emeltem a fejem Marcira.
-Az alkohol akkor sem hosszútávú megoldás.
-De megadja a kezdőlökést.-mosolyogtam a srácra.
Csöndben sétáltunk tovább egymás mellet.
Amikor odaértünk a hely már félig tele volt.
-Megkeresem a WC-t és jövök-jelentette ki Marci.
-Én is megyek!-szólt Kriszti-Ti addig üljetek le a pulthoz.
-Oké- bólintott Szabi majd a csuklómat megfogva elráncigált és leültetett a pulthoz.
Mire Marciék visszajöttek én már 3 felesen túl voltam.
-Igyunk a szülinapomra-adtam Kriszti kezébe egy felest.
-De az csak holnap lesz...-közölte.
-Nembaj-vontam  vállat és ledöntöttem.
Időközben Marci és Kriszti osztálytársaival egyesültünk. Még berúgottan is tudok folyékonyan beszélni angolul.Éljen.Szabi odahajolt Krisz-hez és súgott neki valamit majd a ismét a csuklómat megfogva kivezetett a clubból.
-Hova megyünk?-kérdeztem nevetve.
-Haza-válaszolt.
-Magyarországra?-értetlenkedtem.
-Nem, csak a szállásra.-sóhajtott.
-Óóó..-értetlenül vihogni kezdtem.
-Miért?-Kérdeztem később hazafelé.
-Mit miért?-kérdezte.
-Miért segítesz?
Megállt és felém fordult.
-Mert szeretlek!

Folytatjuk......

Néhány kérdésem lenne:
1 Mi a véleményetek Lucáról?
2 És Szaszáról?
3 Ja és Szasza vagy Marci?

2#Kis átalakulás

"-Csak Szasza."
Furcsán nézhettem rá mert úgy tűnt zavarban van.
-Oké.-mosolyodtam el végül, majd a következő pillanatban az ágyon feküdtünk mind a ketten és a plafont bámultuk.
Még nem említettem hogy Londonban vagyunk. Eredetileg magyar a tulaj és van egy velem egyidős lánya akivel már egy hónapja beszélek facebookon mert rám írt és tök jól elvagyunk.A neve Varga Krisztina. Elvileg van egy ikertesója Marci. Ő teljesen az ellentétem, minden fiú álma, mert a menő stílusával mindenkit levesz a lábáról.Nem lepődtem meg amikor egy 5 perces csönd után berobogott az ajtón. Amikor meglátott az ágyon odaszaladt,felrántott és szorosan megölelt.
-Szia!!-szökdelt fel-le engem is rángatott magával.-Alig vártam hogy végre találkozzunk!-végre elengedett, és bele tudtam nézni a szemébe.
-Én is örülök hogy itt lehetek-mosolyogtam.

-Alig vártam hogy ideérj mert ma partira megyünk!-ölelt meg újra.
-Mi?De...Apáék???
-Mi fizetünk de csak ma!-jelent meg apa és anya az ajtóban.
Sikítozni kezdtünk mire Szabi (aki eddig aludt) morogva nekünk dobott egy párnát.
-Az ember még a saját szobájában sem aludhat-nyafogott.
Kriszti sóhajtott majd így szólt:
-5 perc múlva a halban találkozunk.-azzal kivonult.
-Ezt miért kaptam??-öleltem meg apát és anyát.
-holnap lesz a szülinapod és....hát akkor van az évfordulónk..és...
-Értem én-mosolyogtam- Megyek mert Kriszti kiakad, de ti érezzétek jól magatokat. Vigyázok magamra.-azzal leszaladtam a lépcsőn.

Krisztivel tök jól elbeszélgettünk miközben először vásásárlás majd fodrásznál közbe.
-Ki volt az a helyes srác veled egy ágyban?-kérdezte.
-Ő?....ő az életemet megkeserítő személy Gazdag Szabolcs.-sóhajtottam.
-Nagyon cuki!-mosolyodott el.

Az én szettem:

Kriszti szettje:

Amikor kijöttem a fülkéből nem hittem a szememnek. Kriszti gyönyörű volt mint mindig de látszott az arcán a döbbenet mikor meglátott.
-Luca..te csodaszép vagy -látszott rajta hogy komolyan gondolja.
-Köszi...-belepirultam mert nem szoktam hozzá hogy dicsérve vagyok.
Mielőtt a buliba mennénk haza kellett menni Marciért.Az utcán többen is utánunk fordultak és meglehetősen élveztem a figyelmet.
-Felmegyek a táskámért én mehetünk.-szóltam Krisztinek  mikor visszaértünk.
-Én addig megkeresem Marcit!-bólintott.
Mikor benyitottam a lakásba Szabi még aludt. Összepakoltam és indulni készültem de előtte beszélni akartam vele.
-Szabi én elmegyek te meg nem hozol fel egy lányt sem.-kiáltottam és már indultam volna.
-Megállsz és idejössz hogy leellenőrizzelek-kiabált.
Nem vitatkoztam, visszamentem és megálltam a hálószoba ajtajában.Felült de nem mondott semmit. Csak nézett. Nagyon zavarban voltam mert már egy perce csak bámult.
-na jó! 5 perc és mehetünk-mondta végül.
-Mehetünk?-kérdeztem vissza.-Egyedül megyek.
-Nem! egyedül nem mehetsz így!-hallottam a fürdőből.
-Mi az hogy így???
-Hát mint ahogy vagy.-jött ki a fürdőből de feltűnően kerülte a tekintetem.
-Mi a baj a kinézetemmel?-mentem utána az előtérbe ahol a cipőjét vette.
-Hát ez az! Semmi,és apukádnak megígértem hogy vigyázok rád!
-De csak egy nyamvadt bálba megyek.-nyafogtam elpirulva.
-Akkor a Kísérőd leszek.-ragadott kézen és elindultunk a halba.
Lent már vártak ránk
-Na végre!-sóhajtott fáradtan Kriszti.-Te jössz velem,-rántotta el mellőlem Szabit.-te meg Lucára vigyázol.-lökte mellém Marcit.Már mikor megláttam kész voltam tőle de közelebbről még helyesebb.
-Miért is nem én vagyok Luca párja?-kérdezte Szabi idegesen.
-Mert nekem nem lehet a tesóm a kísérőm.
-Miért nem?
-Szasza!-szóltam rá élesen. Furcsa volt így hívni-Menjünk!-fogtam meg Marci kezét és elindultunk.

1# Indulástól érkezésig

Sziasztook! Itt az első rész ! remélem tetszik! Bocsi kicsit rövid lett de a második rész 2-3 nap múlva megjelenik és extra hosszú lesz. Nem is húzom tovább....jó olvasást!!

                                                                                                                                      Eszti

Reggel korán keltem.Már minden be volt pakolva csak a ruhám, és fürdőszobai kellékek maradtak.5  bőröndöt töltöttünk meg és abból 3-at el is foglaltam. És így is csak a topp 25 kedvenceimet hozhattam  el az egy hónapos útra. Felöltöztem és kontyba kötöttem hajam.

Lementem de persze anya egyből a kocsi felé tessékelt mert természetesen megint rám vártak. "Szerencsére˝már hajnalban csak araszolni lehetett Pesten. A repülőtér parkolójában már ott volt szabiék autója szabiékkal együtt. Vivi és Ati azonnal segíteni indultak. Kiszálltam és egyből a bőröndömért nyúltam.                                                       -Hagyd kicsim, majd én viszem. Te azt a táskát vidd amit felviszel a repülőre.-mondta apa.                                                                                                                                        -Oké!-emeltem 2 táskát a vállamra.                                                                                     -Luca, menj át a mi kocsinkhoz nézd meg hogy bezártam-e.-kérte Ati.                               -Miért nem Szabit kéred meg?-kérdeztem az autó oldalának támaszkodó fiúra sandítva.   -Mert a fülében van az a vacak és különben is téged kértelek meg-sóhajtott fáradtan.        -Oké..- sóhajtottam.                                                                                                              Megrántottam a sofőr ülés ajtaját és mivel nem nyílt vigyorogva felmutattam a hüvelyk ujjam és indultam volna vissza amikor...                                                                              -Milyen boldog vagy kora reggel?-szólalt meg mögöttem.                                                 -Csak az voltam...amíg nem találkoztam veled-sóhajtottam.                                                -Tudom hogy belém vagy zúgva-vigyorgott.                                                                       -Álmodik a nyomor-forgattam a szemem.                                                                           

A gépen olvastam de a 300. oldal után meguntam az olvasást. Unottan néztem a mellettem lévő Szabira aki még mindig nem unta meg a zene hallgatását.Elbambulhattam mert valaki bökött rajtam egyet.
-Tessék-nyújtotta felém a fülhallgatója felét.
-Nem kell....én..csak..-hebegtem össze-vissza de már a fülembe s volt a fülhallgató.
-Jó ugye?-kérdezte egy idő után. Hirtelen olyan közelinek éreztem a hangját. Levettem a tekintetem az ablakról amit eddig bámultam és ránéztem. Tudtam hogy mellettem van, de az orrunk szinte összeért. Elkaptam volna a szemem de ő mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe. A zene nem volt rossz de nem az én stílusom és egyébként se tudtam koncentrálni. Sajnos ezt ő is észrevette.
-Szeretsz-dőlt hátra elégedetten.
-Nem-ráztam meg a fejem automatikusan.
-Szerintem meg igen-vitatkozott.
-Akkor tévedsz-sóhajtottam.
-Odavagy értem-piszkált tovább.
-Fejezd be-szóltam rá.
-Miért?Mert igazam van?
Nem! Azért mert utállak! Ki nem állhatlak már 13 éves koron óra.
-Ó!E majdnem fájt!És mi van a többi idővel. Akkor bírtál??-vonta csak akkor el a szemöldökét.
-Nem...vagyis igen csak nem úgy...
-Értem én-röhögött ki
-Utállak Sóhajtottam.
-Én is Baby-kacsintott.
-Hülye-sóhajtottam.

Lelkileg felkészültem arra hogy egy nászutas lakosztályt kapunk ketten de amikor megérkeztünk olvadozva szaladtam végig a szobán.Szabi vigyorogva nézett az ajtófélfának támaszkodva.Gyönyöű volt, de tényleg. GYÖNYÖRŰ!!
-Szabi! nézd milyen szép.-húztam beljebb.
-Csak Szasza.-kérte.

Szereplők:

Én:

  Szabi:                                                                                                                                                                              

                                               

Apa, anya és én

 Vivi, Ati (szabi szülei)Szabi és én:

Kriszti:

 Zsófi:

Marci:

Kezdetek

Varga Luca vagyok, 16 éves gimnazista. A szüleimmel élek, és hát az igazság, hogy (ahogy a mai fiatalok mondanák) én a stréber csapatot erősítem.Kémiaszakkörre járok és tanulok az (egyetlen és legjobb barátnőmmel) Pertával .Az életem szerintem teljesen rendenben van csak egy dolog keserítí mindennapjaimat .A neve Gazdag Szabolcs. A suli nagymenője, a focicsapat üdvöskéje,minden lány álma a szőke hajával és a tengerkék szemével.Legallábbis a többség így jellemezné, én viszont úgy tekintek rá mint  életem megkeserítőjére már 16 éve. Igen, az anyukáink legjobb barátnők fősuli óta, apáink meg munkatársak a rendőrségen. Már születésünkkor titalálták hogy mi egymásnak  leszünkteremtve és ez a kamaszodás kezdetéig így is volt, aztán....nem toom, mások lettünk.De amikor közöltük ezt a szüleinkel, ők nem voltak hajlandók ezt elfogadni. Tovább próbálkoztakés kitalálták hogy eggyütt mennek nyaralni. Ja és mi is megyünk velük. És hogyha ez még nem elég akkor mivel (idézem anyát)"olcsóbban kijövünk" ezért 3 frissházasoknak fenntartott szobát kaptunk. Apa és anya, Vivi (szabi anyukája akit nagyon szeretek) és Ati (az apja) meg én és.......... Szabi. Elég érdekes nyár elé nézek...