Furcsán nézhettem rá mert úgy tűnt zavarban van.
-Oké.-mosolyodtam el végül, majd a következő pillanatban az ágyon feküdtünk mind a ketten és a plafont bámultuk.
Még nem említettem hogy Londonban vagyunk. Eredetileg magyar a tulaj és van egy velem egyidős lánya akivel már egy hónapja beszélek facebookon mert rám írt és tök jól elvagyunk.A neve Varga Krisztina. Elvileg van egy ikertesója Marci. Ő teljesen az ellentétem, minden fiú álma, mert a menő stílusával mindenkit levesz a lábáról.Nem lepődtem meg amikor egy 5 perces csönd után berobogott az ajtón. Amikor meglátott az ágyon odaszaladt,felrántott és szorosan megölelt.
-Szia!!-szökdelt fel-le engem is rángatott magával.-Alig vártam hogy végre találkozzunk!-végre elengedett, és bele tudtam nézni a szemébe.
-Én is örülök hogy itt lehetek-mosolyogtam.
-Mi?De...Apáék???
-Mi fizetünk de csak ma!-jelent meg apa és anya az ajtóban.
Sikítozni kezdtünk mire Szabi (aki eddig aludt) morogva nekünk dobott egy párnát.
-Az ember még a saját szobájában sem aludhat-nyafogott.
Kriszti sóhajtott majd így szólt:
-5 perc múlva a halban találkozunk.-azzal kivonult.
-Ezt miért kaptam??-öleltem meg apát és anyát.
-holnap lesz a szülinapod és....hát akkor van az évfordulónk..és...
-Értem én-mosolyogtam- Megyek mert Kriszti kiakad, de ti érezzétek jól magatokat. Vigyázok magamra.-azzal leszaladtam a lépcsőn.
Krisztivel tök jól elbeszélgettünk miközben először vásásárlás majd fodrásznál közbe.
-Ki volt az a helyes srác veled egy ágyban?-kérdezte.
-Ő?....ő az életemet megkeserítő személy Gazdag Szabolcs.-sóhajtottam.
-Nagyon cuki!-mosolyodott el.
Az én szettem:
Kriszti szettje:
Amikor kijöttem a fülkéből nem hittem a szememnek. Kriszti gyönyörű volt mint mindig de látszott az arcán a döbbenet mikor meglátott.
-Luca..te csodaszép vagy -látszott rajta hogy komolyan gondolja.
-Köszi...-belepirultam mert nem szoktam hozzá hogy dicsérve vagyok.
Mielőtt a buliba mennénk haza kellett menni Marciért.Az utcán többen is utánunk fordultak és meglehetősen élveztem a figyelmet.
-Felmegyek a táskámért én mehetünk.-szóltam Krisztinek mikor visszaértünk.
-Én addig megkeresem Marcit!-bólintott.
Mikor benyitottam a lakásba Szabi még aludt. Összepakoltam és indulni készültem de előtte beszélni akartam vele.
-Szabi én elmegyek te meg nem hozol fel egy lányt sem.-kiáltottam és már indultam volna.
-Megállsz és idejössz hogy leellenőrizzelek-kiabált.
Nem vitatkoztam, visszamentem és megálltam a hálószoba ajtajában.Felült de nem mondott semmit. Csak nézett. Nagyon zavarban voltam mert már egy perce csak bámult.
-na jó! 5 perc és mehetünk-mondta végül.
-Mehetünk?-kérdeztem vissza.-Egyedül megyek.
-Nem! egyedül nem mehetsz így!-hallottam a fürdőből.
-Mi az hogy így???
-Hát mint ahogy vagy.-jött ki a fürdőből de feltűnően kerülte a tekintetem.
-Mi a baj a kinézetemmel?-mentem utána az előtérbe ahol a cipőjét vette.
-Hát ez az! Semmi,és apukádnak megígértem hogy vigyázok rád!
-De csak egy nyamvadt bálba megyek.-nyafogtam elpirulva.
-Akkor a Kísérőd leszek.-ragadott kézen és elindultunk a halba.
Lent már vártak ránk
-Na végre!-sóhajtott fáradtan Kriszti.-Te jössz velem,-rántotta el mellőlem Szabit.-te meg Lucára vigyázol.-lökte mellém Marcit.Már mikor megláttam kész voltam tőle de közelebbről még helyesebb.
-Miért is nem én vagyok Luca párja?-kérdezte Szabi idegesen.
-Mert nekem nem lehet a tesóm a kísérőm.
-Miért nem?
-Szasza!-szóltam rá élesen. Furcsa volt így hívni-Menjünk!-fogtam meg Marci kezét és elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése