És.....itt a 3. rész. jó olvasást!
Eszti
Fél órát kellett sétálni de kifejezetten megérte mert a hely ahol a bált tartották olyan volt mint egy palota. A séta közben végig Marcival beszélgettem és ahogy láttam Krisztiék is elvoltak.
-Gyönyörű ez a hely- mondtam el vagy tizedszer.
-Tényleg az.-mosolyodott el a mellettem álló srác.
Londonról faggattam, az iskolájáról, hogy milyen az élet Londonban. Minden érdekelt ami mondott. Persze mikor megtudtam hogy utazunk az összes könyvet végigolvastam amit csak találtam, de ő úgy mesélt hogy éreztem minden egyes szavában azt a szeretetet és lelkesedést a város iránt amit egy könyv sem tud visszaadni.
-Untatlak, mi?-fordult felém szomorkás mosollyal az arcán.
-Dehogy! Aranyos ahogy szereted Londont. Mesélj még!-értem.
-Lesz majd idő arra...-kacsintott felém.
-Oké!-lépett ekkor Szabi közénk.-Bocs hogy megzavarlak az enyelgésben de itt vagyunk.-mutatott a "palotára" majd visszaszökkent Kriszti mellé.A meghívókkal könnyedén bejutottunk. Bent már javában táncoltak.
-Táncolunk?-kérte fel Kriszti (???)Szabit.
-Kösz nem-indult a büféasztal felé.
-Öcsi, téged ér a megtiszteltetés hogy kedvenc nővéreddel táncolj.-szólt Marcinak, majd a választ meg sem várva elrángatta öccsét mellőlem. Mosolyogva néztem ahogy eltűnnek a táncolók közt. Bár tudnék táncolni....
-Luca! -szólt mögöttem Szabi.-Nem táncolsz?- kérdezte kajával a kezében.
-Nem tudok...-sütöttem le a szemem.
-Tudsz! Csak félsz!-vágta a fejemhez.-Emlékszem hetedikben imádtál táncolni, azt mondtad ez lesz az élteted aztán...
-Nem!-vágtam közbe -Ne! Mond! Ki!-mélyebben kezdtem levegőt venni, és remegtem.
-Miért ??
-Mert...-éreztem ahogy a könny a szememet marja-Utállak!-kiáltottam idegesen majd a női mosdó felé vettem az irányt.
Fájt a mellkasom akárhányszor arra az utolsó fellépésemre gondolok. Egészen addig a napig szöges ellentéte voltam mostani önmagamnak. Sok "barátom" volt és rossz jegyeim. Azon az estén szólót táncoltam volna mivel a tanárom szerint nagyon tehetséges voltam. Az egész suli ott volt. A "barátaim" féltékenyek lettek ezért a színpadra vizet locsoltak. Elkezdtem táncolni, de megcsúsztam és aztán minden sötét lett. A kórházban keltem fel. Agyrázkódásom lett és a jobb térdem felcsúszott, a bal bokám meg eltört. 3 hónapig otthon tanultam, mert nem mertem iskolába menni. Azalatt az idő alatt Szabi Hozta a házit és mesélt a suliban történtekről. Nem hazudhatok, az első szerelmem ez alatt a 3 otthon töltött idő alatt belezúgtam Szabiba.Ugyanolyan menő volt, együtt jártunk haza és a szüleink szerint "tök aranyosak voltunk együtt".A táncos és a focista. Miután újra suliba kellett mennem minden más volt. Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna de mindenki furcsán méregetett, az osztályban csúfoltak és nevettek rajtam.Szabi volt az utolsó esélyem de ő a népszerűséget választotta helyettem. Nem volt más választásom mint hogy a tanulásba menekültem a valóságbólés senkit nem engedtem közeledni..Valamikor ekkor utálhattam meg Szaszát.....
-Lu jól vagy?-robogott be a lánymosdóba Kriszti.
-Nem...-kezdtem el megint sírni mert túl sok volt nekem.
-Sírj csak amíg jólesik-ölelt át.
Fél óra múlva lassacskán abbahagytam a sírást.
-Szedjük össze a fiúkat és menjünk haza.-sóhajtott.
-Ne!Csak innen menjünk!Mondjuk valami bulihelyre-magam is meglepődtem a kérésemen.
-Biztos?-nézet rám aggódva.
-Igen!-bólintottam magabiztosan.
-Ismerek egy tök jó helyet és nincs messze innen.-lelkesedett.
A női mosdó mellett Marci és Szabi várakoztak.
-Fiúk, menjünk bulizni!-vigyorgott rájuk Kriszti.
-Hogy vetted rá Törpillát?-hajolt Szabi Krisz-hez.
-Az ő ötlete volt.-mosolygott rám.
-Felejteni akarok-vigyorodtam el a srác értetlen fejét látva.-Rám fér.
Mosolyogva belekaroltam Marciba és elindultunk az utcán.
Krisztiék mögöttünk jöttek.
-Miért pont Törpilla?-kérdezte a mellettem álló srác.
-Ezt tőle kérdezd.-mutattam mögém nevetve.
-Az még ráér. Most meséld el miért, és kit kell kinyírnom?
Hátranéztem mert éreztem hogy néz. A szeme kutatóan meredt rám.
-Már nem érdekes...El fogom felejteni!-emeltem a fejem Marcira.
-Az alkohol akkor sem hosszútávú megoldás.
-De megadja a kezdőlökést.-mosolyogtam a srácra.
Csöndben sétáltunk tovább egymás mellet.
Amikor odaértünk a hely már félig tele volt.
-Megkeresem a WC-t és jövök-jelentette ki Marci.
-Én is megyek!-szólt Kriszti-Ti addig üljetek le a pulthoz.
-Oké- bólintott Szabi majd a csuklómat megfogva elráncigált és leültetett a pulthoz.
Mire Marciék visszajöttek én már 3 felesen túl voltam.
-Igyunk a szülinapomra-adtam Kriszti kezébe egy felest.
-De az csak holnap lesz...-közölte.
-Nembaj-vontam vállat és ledöntöttem.
Időközben Marci és Kriszti osztálytársaival egyesültünk. Még berúgottan is tudok folyékonyan beszélni angolul.Éljen.Szabi odahajolt Krisz-hez és súgott neki valamit majd a ismét a csuklómat megfogva kivezetett a clubból.
-Hova megyünk?-kérdeztem nevetve.
-Haza-válaszolt.
-Magyarországra?-értetlenkedtem.
-Nem, csak a szállásra.-sóhajtott.
-Óóó..-értetlenül vihogni kezdtem.
-Miért?-Kérdeztem később hazafelé.
-Mit miért?-kérdezte.
-Miért segítesz?
Megállt és felém fordult.
-Mert szeretlek!
Folytatjuk......
Néhány kérdésem lenne:
1 Mi a véleményetek Lucáról?
2 És Szaszáról?
3 Ja és Szasza vagy Marci?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése