Sziasztook! Itt az első rész ! remélem tetszik! Bocsi kicsit rövid lett de a második rész 2-3 nap múlva megjelenik és extra hosszú lesz. Nem is húzom tovább....jó olvasást!!
Eszti
Reggel korán keltem.Már minden be volt pakolva csak a ruhám, és fürdőszobai kellékek maradtak.5 bőröndöt töltöttünk meg és abból 3-at el is foglaltam. És így is csak a topp 25 kedvenceimet hozhattam el az egy hónapos útra. Felöltöztem és kontyba kötöttem hajam.
Lementem de persze anya egyből a kocsi felé tessékelt mert természetesen megint rám vártak. "Szerencsére˝már hajnalban csak araszolni lehetett Pesten. A repülőtér parkolójában már ott volt szabiék autója szabiékkal együtt. Vivi és Ati azonnal segíteni indultak. Kiszálltam és egyből a bőröndömért nyúltam. -Hagyd kicsim, majd én viszem. Te azt a táskát vidd amit felviszel a repülőre.-mondta apa. -Oké!-emeltem 2 táskát a vállamra. -Luca, menj át a mi kocsinkhoz nézd meg hogy bezártam-e.-kérte Ati. -Miért nem Szabit kéred meg?-kérdeztem az autó oldalának támaszkodó fiúra sandítva. -Mert a fülében van az a vacak és különben is téged kértelek meg-sóhajtott fáradtan. -Oké..- sóhajtottam. Megrántottam a sofőr ülés ajtaját és mivel nem nyílt vigyorogva felmutattam a hüvelyk ujjam és indultam volna vissza amikor... -Milyen boldog vagy kora reggel?-szólalt meg mögöttem. -Csak az voltam...amíg nem találkoztam veled-sóhajtottam. -Tudom hogy belém vagy zúgva-vigyorgott. -Álmodik a nyomor-forgattam a szemem.A gépen olvastam de a 300. oldal után meguntam az olvasást. Unottan néztem a mellettem lévő Szabira aki még mindig nem unta meg a zene hallgatását.Elbambulhattam mert valaki bökött rajtam egyet.
-Tessék-nyújtotta felém a fülhallgatója felét.
-Nem kell....én..csak..-hebegtem össze-vissza de már a fülembe s volt a fülhallgató.
-Jó ugye?-kérdezte egy idő után. Hirtelen olyan közelinek éreztem a hangját. Levettem a tekintetem az ablakról amit eddig bámultam és ránéztem. Tudtam hogy mellettem van, de az orrunk szinte összeért. Elkaptam volna a szemem de ő mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe. A zene nem volt rossz de nem az én stílusom és egyébként se tudtam koncentrálni. Sajnos ezt ő is észrevette.
-Szeretsz-dőlt hátra elégedetten.
-Nem-ráztam meg a fejem automatikusan.
-Szerintem meg igen-vitatkozott.
-Akkor tévedsz-sóhajtottam.
-Odavagy értem-piszkált tovább.
-Fejezd be-szóltam rá.
-Miért?Mert igazam van?
Nem! Azért mert utállak! Ki nem állhatlak már 13 éves koron óra.
-Ó!E majdnem fájt!És mi van a többi idővel. Akkor bírtál??-vonta csak akkor el a szemöldökét.
-Nem...vagyis igen csak nem úgy...
-Értem én-röhögött ki
-Utállak Sóhajtottam.
-Én is Baby-kacsintott.
-Hülye-sóhajtottam.
Lelkileg felkészültem arra hogy egy nászutas lakosztályt kapunk ketten de amikor megérkeztünk olvadozva szaladtam végig a szobán.Szabi vigyorogva nézett az ajtófélfának támaszkodva.Gyönyöű volt, de tényleg. GYÖNYÖRŰ!!
-Szabi! nézd milyen szép.-húztam beljebb.
-Csak Szasza.-kérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése